Kerti Kisház

Amikor az ember lánya (vagyis kéremszépen: háziasszonya ) elmegy a helyi közértbe megvásárolni a reggelit és az ebédhez-valókat, nem is gondolja micsoda üdítő látványban lesz része, ha kicsit jobban elkezd kutakodni az "aktuális akciók" polcon, ami most suliholmikkal van roskadásig tele. Persze szemfülesnek kell lenni, mert nem nevén nevezik a gyereket, hanem a ma divatos (általam annyira nem preferált) "Vintage style" jelzővel látták el ezt a Cath Kidston-féle rózsa mintás füzetet. Mondjuk annak, aki bolondja a stílusnak, úgyis rögtön rááll a szeme, és már pakolja is a kosárba (ugyanis ez nagyon ritka látvány mifelénk). (Csak zárójelesen jegyzem meg, ha valaki venni szeretne, hogy a Pennyben kapható a héten.) Ha van a családban gyermek, akkor érdemes egy 500-ast rászánni erre az ollókészletre, és megvenni magunknak, majd ráfogni, hogy a gyereknek vettük. Néha persze kölcsön kaphatja, ha mondjuk ügyesen megeszi a spenótot. ;-) Viccet félretéve: természetese...

Mára terveztem egy rövidke nyaralós bejegyzést, de nehéz szavakba önteni mindazt a szépet, amit a szemünk látott és szívünk érzett a Zempléni-hegységben. Próbáltam sokat fotózni, de kb. csak 300 képet sikerült ellőnöm ;-) , ebből hoztam nektek egy kis csokorral. Szavak helyett hát beszéljenek helyettem a fotók.  Aki teheti, mindenképpen látogasson el oda és töltsön el pár napot. Egy nagyon kedves kis településen, Háromhután volt a vendégház, ahol megszálltunk. A falu varázsa, hogy lakóházainak zöme 100 éves, vagy még annál is idősebb eredeti népi építészeti stílusban épült parasztházak. A magamfajta ember szinte be sem tud telni a látvánnyal. Remélem, egyszer még visszatérek. :-) A Vendégház ablakai, amelyben laktunk Szinte minden házikó homlokzatán helyet kapott egy Oltalmazó Szent szobrocskája illetve az építés évszáma Sok helyen visszaköszönt a kedves magyar tulipán motívum is Ha lehet még tovább fokozni a hangulatot: egy öreg Barkas az út sz...

Pár hete, talán hónapja is már, hogy nem írtam. Itt a nyár, felsokasodtak a tennivalók, és apróbb ügyeskedések helyett most inkább nagyobb dolgokkal foglalatoskodunk, úgy mint a hálószoba-felújítás. Lekerült a hajópadló kettőnk keze munkája által. Tudom, hogy az öndicséret büdös, de tényleg olyan szép lett, hogy szinte sajnáltam is, amikor rá kellett pakolni a szekrényt és az ágyat. Erre a mosolygós kis görcsre lakkozás közben lettem figyelmes. Szerencsére épp úgy raktuk le, hogy közvetlen a szekrény előtt van, így minden reggel első-kézből kiröhög, amikor épp azon kínlódom, hogy " nincs egy ruhám sem, amit felvegyek ". Voltunk egyet nyaralni is, következő bejegyzésemet erről fogom körmölni.