Kerti Kisház

Biztosan nektek is van olyan nagyon kedvenc anyagotok, aminek minden négyzetcentimétere kincs, és sajnáljátok kidobni a szabás során keletkezett maradékokat. Bizonyára az is előfordult már veletek, hogy valamilyen varrományhoz kerestetek volna megfelelő gombot márisazonnal, de persze nem volt kéznél megfelelő színű, méretű. És az is bizti, hogy keveseknek jutott eszébe az, hogy maradék anyagból és egy kevésbé szép gomb (vagy akár üdítős üveg kupak!!!) felhasználásával saját kezűleg készítsen megfelelő gombot. Tudom, mert én is ezen kevesek közé tartoztam egészen eddig. A napokban egy kedves sorstársam tett említést az oldalán a házi gombbehúzás technikájáról, majd kérésemre mutatott pár oldalt, ami ezzel foglalkozik, onnan el tudtam lesni ezt a roppantul egyszerű eljárást, amit most én is megosztok veletek. Ide kattintva megtekintheted a képet nagyítható verzióban. Egy kis jelmagyarázat: ?: A kedvenc maradék anyag (piros kockás mi más?), és az áldozati gombok első t...

Nem vagyok híve a dekortárgyak gyártásának, sokkal jobban szeretek olyasmit kreálni, aminek funkciója van. A zászlófüzér meg egy tipikus dekorációs cucc, semmi célt nem szolgál, de legalább kiváló porfogó. Mégis készítettem egyet magamnak, gondoltam, feldobja majd a stelázsit, és nagyjából jól is mutat. Nem ragoztam túl a dolgot: szivacs lapokból kivágtam a háromszögeket (a szivacs adja a tartást a zászlónak), bevontam a csíkos anyaggal (hogyisnemár PIROS csíkos :)), majd levarrtam a színén. Íme, így néz ki a kezem varrás közben :) Amikor elkészültek a háromszögek, hátukra varrtam a zsinórt, és el is készült a teljesen hasznotalan, ámde feladatát maximálisan jól teljesítő zászlófüzér: A fémdobozokról is ejtek majd szót, de még nem készültem el teljesen velük. Vegyük hát ezt a képet ízelítőnek fémdoboz ügyben. :)

Ez a kosár a hosszú évek folyamán megszolgálta az árát. Eleinte boltba-járós szatyorhelyettes volt, majd amikor már nem volt túl szalonképes állapotban, apró gyújtóst tartottunk benne a fás kamrában. Még egy kis szigszalag tuningot is kapott annak érdekében, hogy minél tovább bírja, de eljött az a pont, amikor már tűzre kellett ítélnünk, és már csak a sorára várt ebben az állapotban: Szerencséjére épp tároló doboz és kosár megoldáson törtem az agyam a napokban, így kicsit átszabva újabb lehetőséget kapott az élettől. Az alját levágtam, jól megmostam, majd lekentem vízbázisú bútorlakkal, hogy szép fénye legyen:   Piros pöttyös-kockás-csíkos mániám jól példázza az is, hogy ő is egy ilyen ruhát kapott. Önmagában a piros kockás huzattal kissé egy kenyeres kosár benyomását keltette, így kapott körbe egy sor csipkét is: És hogy biztosak legyünk afelől, mi célt is szolgál, berendeztem pár fontos eszközzel: Mehet a kreasarokba! :)

Sok tennivaló vár még ma rám, de nem maradhattam egy kis kézügyeskedés nélkül, így reggel gyorsan elkészítettem ezt a kis dísztálcát, aminek alapjául egy régi, kopott műanyag tálca szolgált, melyre kinyomtattam egy neten talált rózsás mintát, decoupage lakkal felragasztottam és lekentem, s íme, ilyen lett a végeredmény: Jelenleg még szárad. :)

Fogom egy párszor használni itt azt a kifejezést, hogy "találtam" ezt vagy azt. Amikor ide költöztünk, sok minden maradt itt az előző tulajdonostól a házban, a melléképületekben, de még a padláson is. A javát már kilomoltuk (néhány darabot így utólag sajnálok is), de pár apróságot félretettünk "jó lesz ez még valamire" felkiáltással. Ezek most, hogy kedzek belemerülni ismét a hobbyzásba, előkerülgetnek szépen sorjában. Nagy öröm volt megtalálni például ezt a kis pöttyös fém bögrét, ami gyerekkoromat idézi, és nem utolsó sorban remekül illik a kialakulófélben lévő négyzetméteres kis műhelyemnek. Hogy mi célt fog szolgálni, azt még nem tudom. Méretét tekintve nem sok lehetőség van benne, egyszerűen csak szép, és ennyi nekem most bőven elég is. :)

Elkészült az első alkotás a szent helyen! :) Na nem kell nagy dologra gondolni, mindössze csak egy kis maradék anyag hasznosítás történt, így született meg ez a pöttyös-csipkés gombostűpárna, aminek varrása közben azon gondolkoztam: mi lenne, ha feltenném a falra? És feltettem! :) Hozzávalók: maradék anyag (de piros pöttyös legyen ám!) kevéske csipke minimális szaktudás, ami a párna megtöltéséhez szükségeltetik, akinek ez megy, minden menni fog!  Recept: Vágd ki, varrd össze, töltsd meg, akaszd fel és szurkáld tele. Gyerekjáték!  

Az asztalom biztosan nőből van, megkapta ugyanis első szoknyáját, ami ápol és eltakar. :) Kisebb fejtörést okozott ugyanis, mibe pakoljam a festékeimet, csomagoló papírjaimat, szalagjaimat, amik eddig fekete műanyag kosarakban voltak az asztal alatt. Végül úgy döntöttem, maradnak a kosárban (hisz' ennél praktikusabb megoldást úgysem tudnék találni nekik), és a cél a kosarak eltakarása lett. Így sikerült: Figyelem! Itt már megmutatkozik a piros pöttyös őrület! :)

A korai stádiumról következzék most egy fotó. Lefestetettem és a koronáját is megkapta, így a polcból stelázsi lett. Épp' csak helyére tettük, máris kattintgattam a fényképezőgéppel, közben álmodoztam arról, milyen szép is lesz ez majd színesben. Az én kis kuckóm így fog kinézni tehát, ezt fogom még csinosítgatni és praktikussá tenni tárolódobozokkal és egyéb szépségekkel. Az oldalsó falon "burkolása" okozott némi fejtörést, aztán eszembe jutott, hogy van nekem két ősrégi, nagy fa deszkám, amit sajnáltam a tűzre dobni kora és mintázata miatt. Ezeket egy szintén antik kategóriába tartozó, rozsdás ajtópánttal összefogattam, és így lett a fal dísze. Remek fotók fognak készülni előtte az alkotásokról, majd meglátjátok! :)

Az asztalom már készen állt, kellett hát egy stelázsi. Napokig gondolkodtam, honnan is fogom beszerezni, vagy hogyan is kellene létrehozni. Mindkét elképzelés megvolt már, amikor férjem felajánlotta a szerszámos polcát a nemes célra, így egy csapásra megoldódott a kérdés. Annyi nehézség volt ebben is, hogy az asztal szélességéhez mérten 140 cm-es szélességről 95 cm szélesre kellett  vágnunk, és őt is fel kellett újítanunk. Mint az alábbi képen látható, az asztalhoz és a székhez hasonló állapotban várt a jobb sorsra, hamar neki is láttam hát a felújításához. Aznap éjszaka már pár centivel rövidebben, alapozóval lekenve tért nyugovóra.

Ha már csak ekkora terület jutott nekem a garázsból, érdemesnek láttam maximális helykihasználtsággal berendezni. Elő kellett hát vennem minden praktikus gondolatot, így igyekeztem nyitott szemmel figyelni a kreatív internetes oldalakat. Egyszer csak elém került egy fotó Vibeke Design oldaláról, mely egy skandináv stílusban berendezett otthon dolgozó asztalát mutatja be. Amint megláttam, eldöntöttem, hogy nekem ez KELL és pont! :) Forrás: http://vibekedesign.blogspot.hu Na persze tudom, hogy az én kresarkom közel sem lesz ennyire tökéletesen szép, de azért némi egyéni elképzeléssel a közelébe mehetek. Egy másik weboldalon találtam egy újabb helyes fotót is, innen leginkább az asztalszoknya nyerte meg a tetszésemet, mert "ápol és eltakar", eldöntöttem hát, hogy ilyenem is lesz. :) Forrás: http://sewalittlelove.blogspot.hu/ Ezt a blogot nézegetve, egyébként elindult bennem egy piros pöttyös-csíkos-kockás mánia, de erről majd később... :)

Az én régi kis asztalkám és és fiókos székem sokáig csak használati tárgyakként szolgáltak, sajnos nem volt időm a szépségükről is gondoskodni. Mostanra érett meg bennem a gondolat, hogy az alkotó munkához a rendezett, csinos környezet megteremtsem magamnak, így kezelésbe vettem őket. Szégyen, nem szégyen, így néztek ki az egykor padláson porosodó, majd a garázsban mindenfélére használt darabok: A festékrétegek eltávolítása, erősebb majd finomabb csiszolópapíros kezelés után következett a festés, amitől valamelyest újszerűbb állapotba sikerült hozni őket: A fiókos székkel sok munkám volt, az ülőrészen a fa ugyanis teljesen szét volt már rohadva, így azt pótolnom kellett. Úgy érzem, megérte. :)

Üdvözöllek! Köszönöm, hogy itt vagy. Magamról röviden annyit mondanék, hogy szeretek kreatívkodni. Minden technika érdekel, amivel szebbé, praktikusabbá tudom varázsolni környezetünket. Amikor férjemmel saját kis házikónkba költöztünk, elhatároztuk, hogy amit csak tudunk, saját kézzel fogunk az ízlésünkre alakítani. Ekkor volt egy megegyezésünk is arra vonatkozóan, hogy a garázs az ő, a nyári konyha az én kis birodalmam (pontosabban fogalmazva: kreatív műhelyem) lesz. Rövidesen kiderült azonban, hogy a garázs nem áll biztos alapokon, így kénytelenek voltunk a nyári konyhát felszámolni, és átépíteni garázsnak, megrövidítve ezzel az addig dédelgetett elképzeléseim. A szoba méretű hely után már csak egy falhossznyi terület maradt nekem, végül egy átrendezés miatt mindössze egy asztalka a sarokban, amivel gazdálkodhatok. Így lett a kézműves műhelyből kreatív sarok. :)