Vállfán lógó zsebes tároló

Bizonyára sokan egyetértünk abban, hogy vannak olyan darabok (legyen az valamilyen apró használati tárgy, vagy akár egy bútor), amihez nem szabad hozzányúlni!

Nem szabad elvenni a színét, a mintáját pusztán azért, mert egy ma divatos irányzatot szeretnék követni, ami holnap már nem biztos, hogy tetszeni fog. Hagyjuk meg neki azt az érzést, amit évtizedeken át közvetített, sőt, ha lehet, segítsük abban, hogy ezt megtehesse még gyermekeink, unokáink irányába is.

Nem szeretnék lázadni senki ellen, aki ezt nem így gondolja, ez csupán az én véleményem, egy szubjektív dolog.

Most egy aprócska, de annál hasznosabb tárgy akadt a kezembe, egy 1970-es évekbeli vállfa, mely még igazi keményfából készült, festett felirattal az elején, mellyel annak idején büszkén hirdette hovatartozását.

 Ahogy elnézegettem, elkezdett érdekelni, mit is tartok a kezemben, utánanéztem hát az interneten. Nem merülnék bele a részletekbe, akit mélyebben érdekel, az utána olvashat a Wikin, de azért egy mondatot csak bemásolnék róla, hogy lássátok, ő nem pusztán egy mezei vállfa:

„A Május 1 Ruhagyár 1977-ben a Levi Strauss céggel kötött kooperációs szerződést eredeti farmernadrágok gyártására. A gyártás a vállalat Marcaliban létesített gyárában folyt és ott évente mintegy 800 ezer Levi’s farmernadrágot gyártottak, aminek mintegy egyharmadát belföldön értékesítették.”

Hirtelen megelevenedett előttem az én kis öreg vállfám, és lelki szemeim előtt láttam, milyen nagy utat járt be, mire ideért hozzám.

Nade térjünk a lényegre: kinézet marad, de segítünk egy kicsit rajta: a betűket igyekeztem egy kicsit megerősíteni, hogy a lakk alatt jól látszanak, majd lekentem egy kis vizes bútorlakkal.Így sikerült:

A célom egyébként nem az lett vele, hogy bevágjam a szekrénybe egy téli kabáttal, hanem egy esztétikusan praktikus, fali zsebes tároló tartófája lett belőle.

A zsebes tároló elkészítéséhez egy erősebb anyagot próbáltam keríteni, aminek van tartása, ezt duplán varrtam, ő lett a hátfal. A zsebek felvarrását vasalóval készítettem elő. Kiszabtam a megfelelő méretű zsebeket, majd a szélüket visszahajtottam, és levasaltam.

Ez a technikát gombostűzés ellen használom, ugyanis valamiért nem szeretek gombostűzve varrni. A szemmérték persze nem mindig működik, de ezúttal szerencsére nem hagyott cserben. A zsebek kaptak még egy kis csipkét, hogy ne legyen „piros kockás konyharuha szaga” az egésznek. :) A csipkepróba pillanatai:

A gombokat is magam húztam be, erről itt írok bővebben.

Egyelőre még nincs a végleges helyén, mert az alsó zsebet még meg kell erősítenem, szerintem egy kicsit lóg. Viszont már alig vártam, hogy megoszthassam veletek, így reggel berendeztem és lefotóztam, íme a végeredmény:

Apróságok mennek majd bele, nameg a biblia is jól elfér benne. :)

...és van még pár régi vállfám, belőlük is lesz valami.