Kerti Kisház

Több külföldi és magyar oldalon is láttam már az ötletet, és úgy döntöttem, idén én is megvalósítom: élmény kalendáriumot készítek gyermekemnek . Ennek az Adventi naptárnak az a lényege, hogy apró édességek helyett minden nap egy apró ( vagy éppen nagyobb ) élményt kap a gyerkőc, természetesen olyat, ami az Adventi készülődéssel összeköthető. Persze egyik-másik napon belefér egy-egy finomság is, mert 24 napra ötletelni nem éppen könnyű feladat. Nem leszek álszent: igyekeztem nagyon egyszerű ötleteket kitalálni a hétköznapokra. Olyasmit, amit gyermekem az egész napos ovi és én a munka után is szívesen fogadunk és valósítunk meg. Mindemellett az előre tervezett családi eseményeket ( pl. a Télapó érkezése ), és az erre való készülődést is beírtam a naptárba. Javaslom mindenkinek tehát, hogy alakítsa saját életritmusához a naptárt, és akkor nagyon jó mulatság és szép emlék lesz mindenki számára. Az ötletelésben saját listámmal igyekszem segíteni nektek, illetve bemutatnám az idei ...

Az Adventi koszorú kapcsán mindig is az a kényelmes-fajta ember voltam, aki egyszer évekkel ezelőtt egy virágkötővel elkészíttetett egy koszorút, majd minden évben csak a gyertyákat cseréli ki rajta. És ez a mai napig így van, mert az a koszorú egyszerűen gyönyörű! Valamelyik nap majd megmutatom nektek, csak teszek rá új gyertyákat. :-) Viszont: kb. 2-3 éve az Adventi asztaldíszt magam barkácsolom össze, minden évben más-más szempontok alapján. Idén már az is nagyon fontos volt, hogy 4 éves nagyfiam is "kezelni" tudja, ily' módon is részese legyen a készülődésnek, és megértse, miről is szól az elkövetkezendő 4 hét. A "gyerekbiztos" Adventi koszorú lényege, hogy nincs rajta tüzes dolog, csak látszólag. :-) A hagyományos gyertyák helyett így most mécsestartókba rejtett led-es teamécsesek szolgáltatják majd az ünnepi fényt. Az asztaldísz alig fél óra alatt elkészült, csak a mécsestartókat és a teamécseseket vásároltam meg hozzá, a többi kellék volt itthon: ...

A hétvégén több apróbb, de régen tervezett dologba is belefogtam. Ezek közül az egyik ez a kaspó, ami most első körben inkább vázaként funkcionál. Alapjául két régi alumínium teáskanna szolgált, melyeket lefestettem kedvenc színeimmel. A kiindulási állapot: egy rossz és egy mégrosszabb teáskanna: Kis csiszolás után először az alját festettem le fehérre, majd (az alsó rész maszkolása nélkül - mert minek az??? ) rákentem a pirosat a teljes felületre. Mint azt az alábbi fotó is igazolja, hiába a direkt erre kitalált ecset, képtelen vagyok egyenes vonalat húzni :) (de nem baj, ez adja a szépségét!!!) Persze több rétegben kellett festeni, és így is vintázs lett (de nem baj, ettől szép!!! ;)). Ennyi az egész. A mai nap tanulsága: bár nem hittem a dolog sikerességében, de úgy néz ki, hogy a mai festékeknek már nincs lehetetlen, mindenen tapadnak!  Némi jelzés értékkel lógattam rá egy teafilterre emlékeztető kis cédulát. Feldobja a kompozíciót.