Tárolódoboz konzervből

Mivel kicsi a hely, sok praktikus tárolóra van szükségem, ami persze harmonizál is a mostanában kissé egysíkú, piros pöttyös elképzeléseimmel. Ígérem, nem fog ez a piros pöttyös, csíkos, kockás mánia már sokáig tartani, a napokban szereztem ugyanis pár kimondhatatlanul gyönyörű rózsás anyagot, amikből tervezek majd varrni ezt azt. Nade visszatérve: dobozok meg dobozok kellenek a cuccaimnak: ollóknak, sniccernek, ragasztónak és még sorolhatnám. Itt már írtam arról, hogy készítettem már párat, de azok csak apróbb dolgok tárolására alkalmasak, így kellettek nagyobbak is, amibe kényelmesen pakolhatok.

„Jó lesz ez még valamire” alapon félretettem kisfiam tejitalának konzerv dobozait. Az a szép benne, hogy belülről peremes, és jól záródó teteje is van, tehát tényleg kár lett volna kidobni, mert igényesen legyártott darabok. Ahhoz, hogy jól is nézzen ki, le kellett őket festeni, be kellett pettyezni, és csíkozni, majd fel kellett címkézni.

Az eljárás részletezve a következőképpen alakult:

Ezeket a dobozokat durva csiszolópapírral megdolgoztam, majd portalanítottam:

A fehérekre selyemfényű fehér zománcfestéket használtam, melynek száradási ideje szabad levegőn 1 nap volt, s két réteg ment rá. A pirosakra magasfényű zománc ment, szintén 2 rétegben. Itt ajánlok márkát: a Trinát piros színe nagyon szép, intenzív, én ezt használtam. Száradás közben a srácok:

A pöttyözés egy olyasféle foglalatosság volt, amit nem egészen nekem találtak ki, mert az ilyen lassú munkára én nem egészen vagyok alkalmas, de rászántam magam, és végül meglett ez is.

Megmondom őszintén, hogy a neten terjengő szivacsos módszer nekem nem jött be. (Vágj szivacsból kör alakot, mártsd a festékbe, nyomd az alanyra és kész a pötty.) Nem lett szép éle a pöttynek, így nagyon elrontottnak tűnt az egész. A mérettel sem voltam elégedett, sokkal kisebbet szerettem volna, így gondoltam egyet és megpróbáltam a fülpucolóval.

 

Már rögtön az első nyomásnál láttam, hogy ez az lesz, amit szeretnék.

Még így sem tökéletesen szabályos, sem a kör alak, sem az elrendezése, nade a kézzel készített dolgoknak éppen ez a tökéletlenség a lényege, nem?  Legalábbis én szeretném ezt hinni… :)

A csíkozás fő kelléke vékony kardecset volt. Nem egy egyszerű művelet, igazi nagy kihívás volt számomra, és szerencsére ez sem lett tökéletes. Amikor végre elkészültem, már csak a száradási időt kellett kivárni, de ezalatt megterveztem, s kinyomtattam a címkéket. 

 A címkéket ezúttal is decoupage ragasztóval állandósítottam a dobozokon.

A mai gyönyörű verőfényes napsütésben így festettek az én kis tárolódobozaim: